Sok kutya kóborol el séta közben gazdájától vagy szökik el otthonról, azután pedig nem talál haza. A cicák GPS rendszere általában jobb, de ők kisebb területeket szoktak bebarangolni. Az állatok között is vannak „szőkék”, legalábbis a térképismerettel kapcsolatban.
A következő két történet nem ilyen szereplőkről szól. Ők profik. Csip nélkül is.

Frici cica ivartalanított kandúr volt. Hatalmas termettel, gyönyörű, fényes, fekete-fehér szőrbundával. Szabadidejében előszeretettel pihent a kertjük végében álló, szomszéddal közös kis épület tetején, ahonnan átláthatta vadászterületét. Álmos pillantásokkal méregetett, mikor közelebb mentem hozzá, de általában nem volt túl barátkozó, inkább kicsit mindig éreztette velem a felsőbbrendűségét, meg talán a sértődöttségét is, mert én voltam, aki kiherélte őt. Akkoriban még a Szüleimnél laktam, éppen Friciék mellett. Gyakran láttam őfenségét ebben az uralkodói pozícióban. De az élet zajlik. Józsi barátomék költözni készültek Rákoscsabáról Pest Szentlőrincre. Vitték magukkal kutyájukat és cicájukat is. Eljött a nap. Megpakolták a teherautót, elköszöntek és elmentek. Másnap délután kinéztem szobám ablakából és nem láttam semmi szokatlant. Minden a régi volt, nyugalom, béke és a nagy fekete-tarka cica is ott lustálkodott a tetőn. ?????? Felhívtam Józsit, kérdezem, mi a helyzet velük.
– Minden jól ment. De képzeld, reggelre eltűnt Frici! – panaszolta.

-Ne aggódj, – nyugtattam meg – mert hazajött a világjáró macskád! Itt van a tetőn a ‘kis’ postagalamb.

A gyerekeink még ovisok voltak, amikor az óvodából az egyik dadus megkeresett, hogy javasoljak valamilyen megoldást utcájuk gondjára.

Akkoriban sok üres telek volt a Nemesbük utcában. A vékony kis vízfolyás feletti oldalon jószerivel csak konyhakertek, hétvégi házikók, farakások sorakoztak a majdani lakóépületek helyén. Az egyik ilyen farakás alá beköltözött egy nagy testű, kuvaszra emlékeztető kutya. Az ott lakók etették a hontalant, aki ráadásul anyai örömök elé készült nézni. A bajok akkor kezdődtek, amikor a kölykök megszületése után az anyakutya elkezdte a területét agresszíven védelmezni. Ez a terület pedig az ő fejében nem korlátozódott a nagy kupac fára és annak szűkebb környezetére, hanem magában foglalta még ezen felül az egész utca úgy 50-60 méteres szakaszát is. A gyalogosokat rendre megriasztotta, morgott, vicsorgott rájuk. Ezen kellett volna változtatnunk.
Elterveztük az akciót, hogyan lehet barátságosan megoldani az ügyet. A mamának és mindegyik kiskutyának gazdit kerestünk. Mikor ez pár hét múlva sikerült, egy kis nyugtató-kábító pasztát kevertünk a kutyák eledelébe, mert már a kölykök sem szoptak akkor. Az adagolással volt egy kis gond, de végül elaludt minden ‘célszemély’. A félig kábult anyakutyát Sülysápra vitték kocsival.

Bíztam benne, hogy rendben lesz minden. De nem így történt.
A harmadik napon a nagy fehér kutyus megjelent a farakásnál és a kölykeit kereste. Kiderült, hogy elszökött az új lakóhelyéről és valamilyen csodálatos helyzetérzékelő rendszer segítségével visszatalált régi ‘otthonába’.