nyak bal oldalának bőre alatti apró kis üveghengerbe zárt elektromágneses tekercs (mikrocsip) szinte napi-heti rendszerességgel segít visszajutni az elkóborolt kutyáknak gazdáikhoz. Leggyakoribb esetben, ha behozzák a rendelőbe a talált kutyust, a csipolvasó által detektált szám alapján azonnal hívjuk a gazdát. Ő is örül, a megtaláló is és magam is. Szóval minden nagyon jó. Sajnos azonban ez nincs mindig így….

Középkorú hölgy lép be a rendelőbe. Karjában apró termetű, fehér színű kutyust tart
simogatva. Pár hónapja találta a kutyát, megszerette, megtartaná, derül ki elbeszéléséből, most szeretné beoltatni, féregteleníttetni, meg, amit kell. Bárcsak minden kóbor vagy elszökött állat befogadója ilyen lelkiismeretes lenne, gondolom magamban.
A kedves szőrpamacs vizsgálata után előveszem a csipolvasót és annak bekapcsolását követően a készülék mutatja a 15 számjegyet a kutyus nyakának bal oldala felett. Nézem az internetes adatbázisban és pár másodperc alatt meg is mondom a hölgynek, hogy mi a kutya neve és ki a gazdája. Mire ő mogorván felkapja a vizsgálóasztalról védencét és „Akkor inkább nem kérek neki oltást!” felkiáltással sietve távozik.
??? Erre mit léphetek? Sajnos semmit. Nem vagyok hatóság, nem kérhetem el az emberek lakcímkártyáját, személyijét, miután bejöttek a rendelőbe.

Fiatal pár érkezik egy izgő-mozgó angol szetterrel. Mintegy fél órája találták a kutyát Keresztúron, elhozták, hogy nézzem meg, van-e csipezve a világjáró. Az olvasó csipog és talál csipet. Hurrá! Az adatbázisban a gazda neve, címe, telefonja rendben szerepel. Már hívom is:
– Üdvözlöm, Szabó Zoltán, állatorvos vagyok. Itt van a rendelőben Arthur, most találták meg az Elágazásnál.
– Jaj, ne! A héten harmadszor szökött el. Tartsa meg, aki megtalálta…. – és letette a telefont.
A legszomorúbb az, amikor kóborló kutyában van csip, de nincs regisztrálva az interneten. Ilyenkor szinte senki nem tud róla semmit. A 15 szám világít a csipolvasó ablakában és ennyi az összes információ. Ez majdnem egyenlő azzal, mintha nem is lenne csip a bőr alatt. A regisztrációt zömmel állatorvosok végzik, de nem minden esetben. A menhelyeknek és állatvédő szervezeteknek is van ilyen jogkörük, ezáltal az adminisztrációs mulasztások nem deríthetők ki egykönnyen.